ortály × A: 1575 ortallyt (Heltai: Krón. 114b); 1624 urtályozni [sz.] (NySz.); 1664 orta mondó (MonÍrók. 8: 371); 1750 ortalozások [sz.] (MNy. 9: 372); 1888 ortájoskodjatok [sz.] (Gyarmathi: Voc.) J: 1 1575 ’ítélet, döntés | Urteil, Entscheidung’ (↑); 2 1604 ’perlekedés, veszekedés | Streit, Zänkerei’ (Szenczi Molnár: Dict. Ortályozoc a.)
Német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném. (baj.-osztr.) urtail, (h. baj.-osztr.) uᵃtai, (R.) ortail: ’(bírói) döntés, ítélet’, – ném. Urteil ’ua.; vélemény’ [< ném. (ófn.) irteilen ’igazságot oszt’]. ⌂ A változatok többszörös átvételre utalnak, de az u > o hangváltozás a magyarban is végbemehetett, esetleg a lat. (h.) ordalium ’isteni ítélet’ hatására. Az orta változat a →hangya : hangyál, körte : →körtvély stb. analógiájára keletkezhetett. A 2. jelentés metonímia.
☞ TESz.; EWUng.→ fertály