orosz A: 1086 Vruzdi [sz.] [szn.] (Györffy: DHA. I: 253); 1211 Horozcueh [hn.] (PRT. 10: 516); 1219/ ? Orſcy [sz.] [hn.] (VárReg. 76.); (†1093) 1324 k. Huroz [szn.] (Wenzel: ÁÚO. 6: 66); 1405 k. oroʒ (SchlSzj. 536.) J: ‹fn› 1 1086 ’orosz ember | Russe’ # (↑); 2 1494 ’ajtónálló | Zeremonienmeister; Türhüter’ (Neumann: Registrum 234.) | ‹mn› 1 1708/ ’az oroszokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó | russisch’ # (NSz.); 2 1793 ’görögkeleti vallású | griechisch-orthodox’ (NSz.)

Jövevényszó egy török nyelvből. |  ≡  Oszm. urus , (Kaz.) orus ; csuv. vi̮rǝ̑s ; stb.: ’orosz ember; orosz ‹mn›’ [< or.  (óor.) Rusь  [hn.] ’a Kijevi Rusz, Kijevi Nagyfejedelemség’, az északi germánokra használt megnevezés alapján; vö. óész. germ. Róþsmenn ’evezős, hajós’].  ≋  Megfelelői: arab rūs; gör.  (biz.) Ρῶς; stb.: ’viking, normann’.  ⌂  Mivel a törökben a szó elején nem állhat r, a hasonló jövevényszók elé magánhangzó-előtét kerül; vö. kun ı̈rı̈s ’hiúz’ < or. рысь ’ua.’; tat. uraza ’böjt’ < újperzsa rūza ’ua.’; stb.  ⌂  A magyarba átkerült alak *urus lehetett. Már a 9. században bekerülhetett a magyarba. A főnévi 2. jelentés történelmi háttere nem teljesen világos.

☞ MNy. 5: 337; AEthn. 2: 108; TESz.; UrAltJbNF. 6: 264; EWUng.→ fehérorosz, ruszki, ruszli¹, rusznyák, zsákmány