ormány A: 1805 orrmányjával (NSz.); 1834 órmány (Kunoss: Szóf. 53); 1844 Ormány (NSz.) J: 1 1805 ’az elefántnak (ritkán más állatnak) hosszúra nyúlt orra | Rüssel; große Nase’ (↑); 2 1807 ’vmely tárgynak előre ugró része, orra | Nase, Spitze von etw’ (Nyr. 31: 390)
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. | ⌂ Az →orr szóból keletkezett az eredetileg deverbális névszóképzőként alkalmazott -mány képzővel; hasonló képzési módhoz vö. okmány (→ok), tokmány (→tok¹) stb.; vö. még →eszmény, →körülmény stb. A szó keletkezését az ormány (ez az →orom származékszava) is támogathatta. ∼ Korábbi megnevezése: orny ’ormány’ (1799: TESz.), az or szóból (ez az →orr változata) -ny névszóképzővel. ⌘ Nyelvújítási alkotás.
☞ TESz. ormány¹ a.; EWUng.→ orr