ordonánc × A: 1621 Ordinancza (MNy. 79: 246); 1722 ordináncz (MNy. 79: 504); 1791 ordonántzon (NSz.); 1840 ordonnáncz (NSz.); 1874 ordėnáncz (Nyr. 3: 185); nyj. ordénánc (ÚMTsz.) J: 1 1621 ’katonai küldönc | Ordonnanz’ (↑); 2 1746 ’küldönci szolgálat | Ordonnanzdienst’ (MNy. 79: 504); 3 1863 ’hajdú; hivatali küldönc, hivatalszolga | Heiduck; Amtsbote’ (NSz.)

Német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném. Ordonnanz ’parancsok továbbítására vezényelt katona’, (R.) ordonanz ’ua.; elrendezés, parancs, rendelkezés’, (R.) ordinanz, ordenanz ’rend; parancs, utasítás, rendelkezés’ [< fr. ordonnance ’rend, elrendezés; futár; stb.’, ill. a lat.  (k.) ordinantia ’parancs, rendelkezés; vkinek a parancsnoksága alatt levő csapat’].  ≋  Megfelelői: cseh ordonance; le. ordynans; stb.: ’rendelet, rendelkezés; parancs, utasítás stb’.  ⇒⌂  A szó az osztrák katonai nyelv közvetítésével került a magyarba.

☞ TESz.; EWUng.→ ordináré