oratórium A: 1646 császár oratorium (MNy. 84: 251); 1760 Orátoriumokba (MNy. 63: 225); 1877 oratóriumszerü (NSz.) J: 1 1646 ’imaház | Bethaus’ (↑); 2 1883 ’operaszerű egyházi zenemű | opernartiges kirchliches Musikwerk’ (MagyLex. 13: 190)
Latin jövevényszó, később nemzetközi szó. | ≡ Lat. (k.), (e.) oratorium (templum) ’imaház’ [< lat. oratorius ’az imádkozást, könyörgést illető’ < lat. orare ’beszél; kér, megkér, könyörög, esedezik; imádkozik’]; – vö. még ném. Oratorium; ol. oratorio; or. оратория; stb.: ’imaház; operaszerű egyházi zenemű’. Zenei műszóként az olaszból terjedt el.
☞ TESz.; EWUng.