or × A: 1405 k. hator (SchlSzj. 432.); nyj. hátur (Kiss G.: Orm. 117) J: ’állati gerinc | Rückgrat eines Tieres’

orja × A: 1527 Oryat (OklSz. orj a.); 1544 dizno oryot (OklSz. disznóorj(a) a.); 1548 wryawal (OklSz.) J: ’levágott disznó, ritkábban birka, marha gerince húsostul, ill. ebből készült húsétel | Rückenstück 〈vom Schwein, Rind usw.〉’

A szócsalád alapja, az or jelentéselkülönülés. |  ⌂  Az or-ból, az →orr ’csúcs, tető, magasság’, ill. ’terület előrenyúló, elkeskenyedő része’ szó eredeti változatából keletkezett. A megnevezés alapja az állatok gerincoszlopa és a hegygerinc közötti alaki hasonlóság lehet.

Az orja származékszó. |  ⌂  Az orja az or alakból keletkezett E/3. személyű -ja birtokos személyjellel. Olyan birtokos szószerkezetben alakulhatott ki, mint a háta orja ’(hát)gerinc’  (1527: ÉrdyK. 501). Az orj, urj változat szóvégi j-je valószínűleg az E/3. személyű -ja birtokos személyjel eleme. Az sem zárható ki azonban, hogy inetimologikus, és az orj változat az or-ból keletkezett, a →fürj, marj (→mar²) stb. analógiájára.

☞ MNy. 23: 312; TESz. orja a.; EWUng.→ orr