opál A: 1562 ? oppalem [es. nem m.] (Horváth M.: NEl.); 1622 opályos (MNy. 89: 381); 1641 opály-gyürő (MNy. 61: 489); 1784 Opál (NSz.) J: ’több színben játszó, áttetsző ásvány és féldrágakő | Opal als Mineral und Halbedelstein’
Vándorszó. | ≡ Ném. Opal; fr. opale; ol. opale, (mil.) opàl; cseh opál; or. опал; stb.: ’amorf kvarc; egy fajta féldrágakő’. Vö. még lat. opalus ’ua.’ [< gör. ὀπάλλιος ’ua.’]. Forrása: óind úpalah̥ ’kő’. Főleg a francia nyelvből terjedt el. ⇒⌂ A magyarba a latinból került (opályos), német közvetítéssel (opál).
☞ TESz.; EWUng.