optika A: 1786 Optikát (NSz.) J: 1 1786 ’fénytan | Lehre vom Licht’ (NSz.) (↑); 2 1953 ’optikai eszköz lencserendszere | Linsensystem eines optischen Gerätes’ (Országh: MAngSz.)
optikus A: 1818 Optikustól (HazKülfTud. 1818. jan. 31.: [4]); 1830 opticus (NSz.); 1841 optikushoz (NSz.) J: ‹mn› 1830 ’a fényt, a látást illető | optisch’ (NSz.) (↑) | ‹fn› 1841 ’látszerész | Optiker’ (NSz.) (↑)
Latin jövevényszó, német közvetítéssel is. | ≡ Lat. (k.) (tud.) (h.) (ars) optica ’a látást illető tan’; – vö. még ném. (R.) optica ’optika’ | lat. (k.) (tud.) opticus ’optikai’, (ú.) ’optikus, látszerész’; – vö. még ném. (R.) opticus ’ua.’. A latin szavak a gör. ὀπτικός, -ή, -όν ’a látást illető, lát-’ szóra mennek vissza; vö. még gör. ὀπτική (τέχνη), ὀπτικά [többes szám] ’optika’. ≋ Megfelelői: ol. ottica ’optika’, ottico ’optikus; optikai’; or. оптика ’optika’, оптик ’optikus, látszerész’; stb. ⌂ Az optikus szóvégi s-éhez vö. →ámbitus stb.
☞ TESz.; Farkas: GLEl.; EWUng.