ontora × A: 1631 Ontra metzŏ (MNy. 80: 373); 1799 Ontora (NSz.); nyj. ontòr, untra (ÚMTsz.) J: 1 1631 ’bevágás a dongán, amelybe a hordófeneket illesztik, ill. a dongának a fenéken túl érő része, pereme | Einschnitt in der Daube, in dem der Faßboden gehalten wird, bzw. über den Faßboden hinausragender Teil der Dauben’ (↑); 2 1799 ’lyuk, nyílás a hordón | Spundloch’ (↑); 3 1835 ’korc, gatyakorc, szoknyakorc | Bund, Bandsaum’ (Kassai: Gyökerésző 4: 27); 4 1907 ’vakcsap, dugó | Spund’ (Nyr. 36: 94)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv. utore [többes szám] ’bevágás a dongában’; szlk.  (N.) útor, útora ’ua.; ormó’; or. утор ’bevágás a dongában’; stb. [< szláv *on [igekötő] + *ter- ’tör’].  ⌂  A magyarba átkerült alak *ǫtorъ vagy esetleg *ǫtora lehetett; az első esetben az ontora alak kialakulásához vö. moha (→moh¹). A szó belseji n vagy arra utal, hogy a szó még a 10. sz. vége előtt, vagy pedig egy bolgáros szláv nyelvváltozatból a 12. sz. végéig került a magyarba; vö. →abroncs, →dorong stb. Talán a →donga szóval egyidejűleg kerülhetett a magyarba. A 2., 4. jelentés metonímia, a 3. jelentés metaforikus.

☞ Melich: HonfMg. 134; Kniezsa: SzlJsz. 361; TESz.; EWUng.; H.Tóth-Eml. 383→ derce