onnét A: 1372 u./ onnattlan [r.] (JókK. 37); 1416 u./¹ on̄at (BécsiK. 5); 1493 k. onnagh (FestK. 371); 1495 e. onnet (GuaryK. 114); 1557 amwnath (LevT. 1: 256); 1644 Onned (MNy. 69: 232); 1800 annot valo (SzT.) J: 1 1372 u./ ? ’ott | dort’ (↑); 2 1372 u./ ? ’arról a helyről | von dort’ (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (↑); 3 1552 ’azért, annak következtében | daher’ (Heltai: Dial. H5A) R: onnétlan 1372 u./ ’ott, azon a helyen v. onnan, arról a helyről | dort od. von dort’ (↑)

onnan A: 1416 u./¹ onnan (BécsiK. 17); 1456 k. onan (SermDom. 1: 273); 1773 Onnen (NSz.); nyj. onnën, onnén, onni (MTsz.); unnan (ÚMTsz.) J: 1 1416 u./¹ ’arról a helyről | von dort’ # (↑); 2 1416 u./² ’ott, arrafelé | dort, in der Gegend’ (MünchK. 34vb); 3 1552 ’attól az időtől fogva | von da an’ (Heltai: Dial. A3a)

Megszilárdult ragos alakulatok. |  ⌂  Az o névmásból keletkezett, amely feltehetőleg az →a¹ (→az¹) mutató névmás eredeti változata volt, -n + -t (onnat ~ onnét), ill. -n + -n (onnan) helyraggal. Az alapszó azonban az →az¹ mutató névmás ad tőváltozata is lehetett (vö. addig; vö. még →oda); ebben az esetben szó belseji dn > nn hasonulás ment végbe; hasonló fejlődéshez vö. →innét. A szóvégi g-hez vö. →itt, →most stb. – Eredetileg mindkét szó helyviszonyt jelölő határozószó volt; vö. esetleg: 1372 u./ onnatlan  (↑), valamint az onnan 2. jelentését; a lokatívusz > ablatívusz jelentésváltozáshoz vö. →honnét, →innét stb.  ∼  Ugyanebből a tőből toldalékhalmozással, ill. másik határozóraggal: onnéton (1416 u./¹ Onnaton ’onnan’  (BécsiK. 282); 1456 u. wnneton ’ua.’  (SermDom. 2: 453)); onnejt ’ua.’  (1555: LevT. 1: 170); onnal ’ua.’  (1556: LevT. 1: 191); onnajd ’ua.’  (1567: RMNy. 2/2: 198); onnent ’ua.’  (1642: MNy. 69: 232); stb.

☞ MNy. 50: 319; TESz. onnan a.; EWUng.→ am-, az¹UN UEW. № 656