szócikk megosztása

olló² × A: 1395 k. eʒ olo (BesztSzj. 1058.); 1405 k. wʒ ollo (SchlSzj. 1640.); 1430 k. kechyka allo (SchlSzj. 2234.); 1456 k. wlu (SermDom. 2: 3) J: ’őz, kecske v. juh kicsinye | Junges der Ricke, der Ziege od. des Schafes’

Ótörök jövevényszó. |  ≡  KB. oγlaq; csag. oγlaγ; oszm. oğlak; stb.: ’gida’ [< török *oγul ’fiú, vkinek a fia’].  ⌂  A magyarba átkerült alak az *oγlaġ lehetett; a hangtanához vö. →búza, ill. →gyarló.

☞ MNy. 3: 309; TESz.; Ligeti: TörK. 70; EWUng.→ olló¹