obsit ∆ A: 1647 opsit (Horváth M.: NEl.); 1655 k. obsitot (Gyöngyösi: ÖK. 1: 44); 1786 absitos [sz.] (NSz.); 1821 obschidost [sz.] (MNy. 65: 333) J: ’〈kiszolgált katonának adott〉 elbocsátó levél | Entlassungsschein, Abschied 〈haupts. für Soldaten〉’ Sz: obsitos 1762 Obsitos Levelit ’katonai elbocsátó 〈levél〉 | Entlassungs- 〈als Adj.〉’ (MNy. 60: 372); 1763 ’szolgálatból elbocsátott 〈katona〉 | aus dem milit Dienst entlassen 〈Soldat〉’ (MNy. 60: 372); 1769 ’kiszolgált katona | ausgedienter, entlassener Soldat’ (MNy. 60: 372)

Német  (baj.-osztr.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (baj.-osztr.) abschid, apschid, opschîd ’elválás; katonai szolgálatból való elbocsátás; elbocsátólevél’, – ném. Abschied ’ua.’ [< ném. abscheiden ’eltávolít; elbocsát’].  ⇒⌂  Az osztrák katonai nyelvből került a magyarba.  ⌂  A főnévi származékszó az obsitos ember ’kiszolgált katona’  (1763: MNy. 60: 372) szószerkezet jelzőjének önállósulása.

☞ TESz.; EWUng.→ sit