objektum A: 1752 Objectumhoz (NSz.); 1872 objektumnál (NSz.) J: 1 1752 ’tárgy; dolog | Gegenstand; Sache’ (↑); 2 1900 ’létesítmény | Bauobjekt’ (Tolnai: MagySz. Objectiv a.)

objektív A: 1811 objectiva (TudGyűjt. 1/11: 103); 1830 objektiv (NSz.); 1835 objectivus [es. nem m.] (Kunoss: Gyal.); 1900/ objektív (NSz.) J: ‹mn› 1 1830 ’tárgyi; tényleges, valóságos | gegenständlich; tatsächlich’ (↑); 2 1876/ ’tárgyilagos | unvoreingenommen’ (NSz.) | ‹fn› 1904 ’tárgylencse | Objektiv 〈Optik〉’ (Radó: IdSz.)

Latin jövevényszó, német közvetítéssel is. |  ≡  Lat.  (k.), (h.) objectum ’tárgy’, ’ami a szem elé, szembe van állítva’; – vö. még ném. Objekt, (R.) objectum ’tárgy ‹elvont értelemben is›’ | lat.  (k.), (h.) objectivus ’tárgyilagos, objektív’; – vö. még ném. Objektiv ’tárgylencse’. A latin szavak a lat. obicere ’szembeállít’ szóra mennek vissza.  ≋  Megfelelői: ang. object, objectiv; fr. objet, objectif; stb.: ’tárgy, dolog, cél; stb.’, ’tárgyilagos’ (a franciában ’tárgylencse’ is).  ⌂  A 2., melléknévi jelentésben az objektív filozófiai műszóként az angolból terjedt el; a főnévi jelentéshez vö. még objektív lencse  (1879: NSz.).

☞ TESz.; EWUng.→ injekció, szubjektív, ufó