nyúl¹ A: 1086 Nulu [hn.] (Györffy: DHA. I: 253); 1138/ Nulos [sz.] [szn.] (MonStrig. 1: 91); 1288/ Nyulas [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 613); 1395 k. nul (BesztSzj. 1064.); 1540 k. Nÿolrosa (MNy. 11: 134); 17. sz. eleje Nÿull (MNy. 11: 135) J: 1 1086 ’hosszú fülű, rövid farkú, mezőn, erdőkben stb. élő rágcsáló állat; az előbbihez hasonló, kisebb, földbe vájt üregekben élő rágcsáló állat, ill. ennek háziasított változata | Hase; Kaninchen’ # (↑); 2 [főleg E/3. személyű birtokos személyjellel] 1587 ’a disznó hasa két oldalán elnyúló, a mellső lábak között egybefutó hosszú, vékony hús | Art Fleischstück vom Schwein’ (OklSz. 3. nyúl a.) Sz: nyúlas 1138/ [szn.] (↑)

Örökség az uráli korból. |  ≡  Zürj.  (KP.) ńima͘l; md.  (E.) numolo, (M.) numol; lp.  (norv.) njoammel; jur. ńāwa; szelk. ńoma, ńōma; stb.: ’nyúl’ [uráli *ńoma, fgr. *ńoma-lɜ: ’ua.’].  ⌂  A finnugor adatokban szereplő l képzőelem annak bizonyságául szolgál, hogy alapnyelvi képzőről van szó. A magyar szó szó belseji u-ja a szó belseji *m spirantizációja következményeképp jöhetett létre, sőt, ehhez a hangsúlyos szótag hangzónyúlása is hozzájárulhatott. A másodlagos, metaforikus 2. jelentéshez vö. (N.) füles ’nyúl; a disznó hasa két oldalán elnyúló, a mellső lábak között egybefutó hosszú, vékony hús’ (→fül is).

☞ Szinnyei: NyH.; DunSz. 11: 46; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ angóra-, nyúlgát, nyúlszáj, nyusziUN UEW. № 636