nyí × [2/1] A: 1518 k. nÿuaassok [sz.] (SándK. 38); 1585 Nyiuok (Cal. 1099); 1685 nyí (NySz.); nyj. nyíll [□] (MNy. 29: 62); nyivu [□] (Nyr. 34: 192) J: ’〈állat, ritkábban ember〉 panaszos, vonításszerű hangot hallat | winseln’
Onomatopoetikus szó. | ⌂ A nyí-val sok ige összefüggésben áll (pl. →nyerít, →nyikorog, →nyiszál stb.); azonban az is lehetséges, hogy ezek a szavak (némelyik vagy mind) tulajdonképpen a nyí származékai. A népnyelvi változatokhoz vö. →hív¹, →rí stb.
☞ TESz.; Benkő: FiktI. 56; EWUng.→ nyekeg, nyerít, nyervog, nyihog, nyikorog, nyirbál, nyiszál, nyivákol, nyüszög, nyüszít