nyél A: 1380 k. Nyel (KönSzj. 128.); 1554 kanál nyél [?✐] (Radvánszky: Csal. 2: 11); 1784 nyel (Baróti Szabó: KisdedSz. 25) J: 1 1380 k. ’vmely eszköznek, szerszámnak stb. a fogantyúja, markolata | Handhabe, Griff, Schaft’ # (↑); 2 1784 ’szőlőfürt | Weintraube’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 60); 3 1807 ’növény szára; levélszár | Stengel; Blattstiel’ (MagyFűvészk. 36); 4 1789 ’〈fiatal〉 kukoricacső | 〈junger〉 Maiskolben’ (Nyr. 8: 522) Sz: nyeles 1585 nyeles (Cal. 161) | nyeletlen 1605 Nyeletlen (OklSz.)

Örökség az uráli korból. |  ≡  Vog.  (T.), (AK.) näl ’szár, kocsány’; osztj.  (V.) nö̆l’ua.; nyél, szár’; md.  (E.), (M.) ńeď ’szár, nyél’; finn nysi, lysi [nyden, lyden birtokos esete] ’nyél; kaszanyél’; lp.  (norv.) nâđđâ ’fogantyú’; – jur. nirꝛ ’késnyél’; szelk. nir ’ua., baltanyél’; kam. ńirže ’nyél’; stb. [uráli *niδe vagy *nüδe: ’fogantyú, nyél, szár’].  ⌂  Az n > ny palatalizáció már az ősmagyarban bekövetkezhetett. A szó belseji magánhangzó bizonyára már az ugor korban nyílttá vált (vö. ugor *näle ’ua.’), és a magyarban is nyílt maradt. Az é-s változat viszonylag késői, pótlónyúlásos alakulat. A szó belseji *δ > m. l változáshoz vö. →alszik, →elő¹ stb. A 2. jelentés metonímia (vö. még →kéknyelű), a 3., 4. jelentés: metafora az eredeti 1. jelentés alapján.

☞ JSFOu. 30/5: 85; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ kéknyelűUN UEW. № 595