nyivákol A: 1763 nyilvákolva [sz.] (NySz.); 1695/ nyivákolást [sz.] (NySz.) J: 1 1763 ’〈főleg kisgyermek〉 nyafogva sír | weinen, quäken 〈haupts. Kind〉’ (↑); 2 1794 ’〈macska〉 nyávog | miauen’ (NSz.)

nyivog × A: 1767 Nyivogok (Pápai Páriz–Bod: Dict. Obvāgio a.); 1887 nyívogva [sz.] (NSz.) J: 1 1767 ’〈kisgyermek〉 sír | weinen 〈Kind〉’ (↑); 2 1790 ’〈állat〉 nyafog, nyávog, nyüszít | wimmern, winseln 〈Tier〉’ (NSz.); 3 1816 ’dadog | stottern’ (Gyarmathi: Voc. 101)

Származékszó. |  ⌂  A nyiv- szóból (amely a →nyí gyakorító képzős tőváltozata) keletkezett gyakorító képzővel.  ∼  Korábbi, csak szórványosan adatolt származékszók ugyanebből a tőből, másik gyakorító képzővel: nyivacskol ’sír ‹gyerek›’  (1604: Szenczi Molnár: Dict. Vágito a.); nyivákodik  (1626: NySz.). – Idetartozik (és részben a →nyávog-hoz): nyaukol ’nyöszörög, vinnyog ‹kölyökkutya›; nyávog’  (1585: Cal. 457).

☞ TESz.; Benkő: FiktI. 56; EWUng.→ nyí