nyit A: 1358–1359 nituan [sz.] (MNy. 15: 43); 1372 u./ megnÿttuan [sz.] (JókK. 16); 1416 u./¹ megṅittuc (BécsiK. 228); 1791 nyitik [□] (NSz.); 1792 nyítani [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.) J: 1 1358–1359 ’vminek a zártságát megszünteti: kitár, feltár | öffnen’ # (↑); 2 1770/ ’kezd, indít | beginnen, anfangen’ # (NSz.); 3 1781/ ’〈virág〉 virítani kezd, virágzik | (er)blühen 〈Blume〉’ (NSz.); 4 1782 ’〈alkalmat, lehetőséget〉 ad, biztosít | (Gelegenheit) bieten’ (NSz.) Sz: nyitvány 1358–1359 ’tavasszal a szőlőtőke kibontása a téli fagyok ellen ráfedett föld alól 〈szőlészeti szakkifejezés〉 | Aufmachen 〈im Weinbau〉’ (↑) | nyitás 1372 u./ megnÿtaſban (JókK. 6) | nyitány 1838 nyitánya (Honművész 1838. nov. 29.: 750); 1843 nyitány (Szily: NyÚSz.)

nyílik A: 1416 u./¹ ṅilaſra [sz.] (JókK. 52); 1694 nyílni [sz.] (MonÍrók. 15: 326); 1708 Nyílik [▽] (Pápai Páriz: Dict. Dĕhiſcol a.); 1788 nyillik (NSz.); 1803 nyíl (NSz.); nyj. nyél-ik (MTsz.) J: 1 1416 u./¹ ’vminek a zártsága megszűnik: kitárul, feltárul | sich öffnen’ # (↑); 2 1527 ’〈virág〉 bimbójából kibomlik | (er)blühen 〈Blume〉’ # (ÉrdyK. 379); 3 1766 ’〈alkalom, lehetőség〉 kínálkozik | sich bieten 〈Gelegenheit〉’ # (NSz.); 4 1799 ’vmire néz 〈ajtó, ablak〉 | auf etw gehen 〈Tür, Fenster〉’ # (NSz.) Sz: nyílás 1416 u./¹ ṅilaſra (BécsiK. 263) | nyilatkozik 1463 u. Nylatkozaſarol [sz.] ’megnyilvánul | sich offenbaren’ (MNy. 23: 36); 1536 ’kinyílik, feltárul | sich öffnen’ (Pesti: NTest. 115a); 1837 ’véleményt, hírt közöl | mitteilen’ (NSz.) | nyilatkozás 1463 u. (↑)

nyitja A: 1792 nyitjához (NSz.) J: 1 1792 ’kulcs; vminek a kinyitása | Schlüssel; das Öffnen von etw’ (↑); 2 1803 ’megfejtési mód, megoldás | Lösung, Erklärung zu etw’ (Márton J.: MNSz.–NMSz. Hinaus finden a.)

A szócsalád igéi egy fiktív tő származékszavai. |  ⌂  A szótő ismeretlen eredetű. A szóvég -t műveltető képző, -l visszaható képző. A nyit : nyílik viszonyhoz vö. hűt : →hűl, →süt : sül stb.

A nyitja ragszilárdulás. |  ⌂  Ez egy önállóan nem adatalható főnév E/3. személyű -ja birtokos személyjeles alakjából keletkezett, amely szófajváltás eredményeként jött létre a nyit igéből.

☞ TESz.; EWUng.→ nyilva