nyiszál A: 1784 nyiſzálni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. 60) J: ’életlen eszközzel vagdal | fuchteln, säbeln; schnitzeln’
nyiszol × A: 1801/ nyiszolod (NSz.); 1863 nyüszöl (Kriza [szerk.] Vadr. 510) J: ’életlen eszközzel vagdal | fuchteln, säbeln; schnitzeln’
nyiszog × A: 1804/ nyiszognak (NSz.) J: ’〈súrlódó tárgy〉 zajt okoz, csikorgó hangot ad | rascheln, zischen 〈durch Reibung〉; knarren’
nyisszant A: 1868 nyisszantással [sz.] (Üstökös 1868. máj. 8.: 146); 1882 elnyisszentette (NépkGy. 3: 386); 1885 nyisszantással [sz.] (NSz.) J: [ma főleg el~, le~] ’(egy vágással) levág | (mit einem Schnitt) abschneiden’
nyisszan × A: 1883 Nyisszan (NSz.) J: ’〈súrlódó tárgy〉 egyszeri, éles csikorduló hangot ad; csikordul | einen einmaligen raschelnden, zischenden Laut geben 〈Reibgeräusch〉; knarren’
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. | ⌂ A szótő a →nyüszít tövével, továbbá a →nyí stb. szócsaládjával függhet össze. A szóvégek különféle igeképzők. Az is lehetséges, hogy a szócsalád tagjai tulajdonképpen a →nyí származékai; ebben az esetben a szó belseji sz gyakorító képző. ∼ Ugyanebből a tőből gyakorító képzővel: nyiszorog ’zizeg, zörög; csikorog, nyikorog, recseg’ (1788: NSz.); nyiszitel ’vagdal’ (1793: NSz.).