nyirettyű × A: 1585 nyrettywͦ (Cal. 813); 1787 nyírettyű (Gáldi: Szótir. 24); 1789 nyirettyö́m (NSz.); 1795 k. nyiretyű (NSz.); 1882 nyirettűz [sz.] (NSz.); 1885 nyirentyűt (NSz.) J: 1 1585 ? ’hegedűvonó | Geigenbogen’ (↑), 1767 ’ua.’ (Pápai Páriz–Bod: Dict.); 2 1784 ’egy fajta pengetős hangszer, tambura | Tamburizza’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 83), 1893 ’nádból v. kukoricaszárból készült gyermekhegedű | Geige aus Schilfrohr od. Maishalmen für Kinder’ (MTsz.)
Származékszó szófajváltásának eredménye. | ⌂ A nyíret (→nyirbál) szóból főnevesült folyamatos melléknévi igenév, -ű ~ -ő képzővel; vö. csengettyű (→cseng), pörgettyű (→pereg) stb. Eredetileg feltehetően a vonós, ill. a pengetős hangszerek pengetőjének pejoratív megnevezése volt. A 3. jelentés metonímia az 1. jelentés alapján.
☞ TESz.; EWUng.→ nyirbál