nyirbál × A: 1570 nyirbál [?✐] (NySz.); nyj. nyérvál (ÚMTsz.) J: ’rimánkodik, kunyerál | anflehen, betteln’
nyíret × A: 1794 nyiret (NSz.), de vö. →nyirettyű; 1831 nyíret (NSz.); nyj. nyüret, nyűret (MTsz.) J: ’nyüszít, szűköl | wimmern, winseln’
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. | ⌂ A szótő a →nyerít, valamint a →nyí tövével függ össze. A szóvég gyakorító képző, ill. műveltető képző gyakorító funkcióval; az elsőhöz vö. →himbál, kiabál (→kiált) stb. Az is lehetséges, hogy a szócsalád tagjai tulajdonképpen a →nyí származékai; ebben az esetben a szó belseji r gyakorító képző. ∼ Ugyanebből a tőből másik gyakorító igeképzővel: (R.) nyirábol ’könyörög, esedezik, koldul, kéreget’ (1645: NSz.); (R.) nyirmál ’siralmasan nyávog’ (1782: MNy. 89: 381).
☞ MNy. 18: 92; TESz. nyirbál¹ a.; Benkő: FiktI. 56; EWUng.→ nyerít, nyí, nyirettyű