nyel A: 1372 u./ el nyeluen [sz.] (JókK. 160); 1416 u./¹ èlṅèlnec (BécsiK. 236); 1617 be nyéllyen [l-j] (NySz.) J: 1 [főleg el~, be~] 1372 u./ ’magába fogad, elborít 〈víz, föld stb.〉; megsemmisít, fölemészt | verschlingen 〈Wasser, Erde usw.〉; verschlingen, aufzehren’ # (↑); 2 1405 k. ’vmit a szájából a gyomrába juttat v. az ehhez szükséges izommozgást végzi | schlucken’ # (SchlSzj. 369.); 3 [főleg be~, le~] 1568 ’megtanul, szellemileg megemészt | erlernen, geistig verdauen’ (NySz.); 4 [főleg el~, le~] 1583 ’〈igazságot, mondanivalót, véleményt〉 elhallgat; bántalmazást, sértést (önuralommal) eltűr | verschweigen; hinnehmen 〈Beleidigung〉’ # (NySz.); 5 1596 ’mohón eszik, habzsol; 〈látványt, élményt stb.〉 mohón befogad | gierig essen; 〈mit den Augen〉 verschlingen, gespannt verfolgen’ (NySz.); 6 1754 ’〈port, füstöt stb.〉 belélegez | 〈Staub, Rauch usw.〉 einatmen, schlucken’ # (NSz.); 7 [főleg be~, el~] 1862 ’〈lyukacskos, üreges anyag〉 gyorsan magába szív 〈nedvességet, folyadékot〉 | schnell aufsagen, einsaugen 〈zB. Fließpapier〉’ (CzF. benyel a.) Sz: nyeldekel 1405 k. neldekles [sz.] ’ízlel, kóstol | schmecken, kosten’ (SchlSzj. 332.) | nyeldeklő 1405 k. neldekle ‹foly mn-i igenév› (SchlSzj. 371.); 1577 k. ’gégefő, nyelőcső | Gurgel, Speiseröhre’ (OrvK. 161)

Örökség az uráli korból. |  ≡  Vog.  (T.) ńält-; osztj.  (V.), (O.) ńel-; zürj.  (Sz.) ńi̮l-; votj.  (Sz.) ńi̮l-; cser.  (KH.) nelä-; md.  (E.), (M.) ńiľe; finn niele-; lp.  (norv.) njiellâ-; – jur. ńālā; jen.. noddo-; tvg. ńaltamiꝛe- : ’lenyel, elnyel elnyel, felfal, lenyel’ [uráli *ńele- vagy *ńēle-: ’ua.’].  ⌂  A jelentések metaforikusan keletkeztek, ill. (az 5., de talán a 4. jelentés is) metonimikusan az eredeti 1. és 2. jelentés alapján.

☞ Szinnyei: NyH.; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ nyal, nyelvUN UEW. № 619