nyargal A: 1541 jargalják [?✐] (RMKT. 2: 154); 1550 k./ nyargala (NySz.); 1569 felgyargalának [?✐] (Thaly: VÉ. 1: 62); 1585 iárgalo [sz.] (Cal. 358); 1660 k. nyorgoldozván [sz.] (NySz.); 1795 járgál (DebrGr. 258) J: 1 1541 ’fel-alá járkál | auf und ab gehen’ (↑); 2 1547 ’szalad, fut; vágtat | laufen, rennen; galoppieren’ # (RMKT. 2: 212); 3 1549 ’lovagol | reiten’ (RMKT. 2: 226); 4 1776 ’nyergel | satteln’ (NSz.); 5 [ ~ vmin] 1845 ’mondogat, egyre azt hajtogatja | auf einem Thema herumreiten’ (NSz.)

Belső keletkezésű, valószínűleg származékszó. |  ⌂  A →jár-ból keletkeztek gyakorító képzővel. A szó belseji g ugyancsak gyakorító képző. A j > ny, ill. j > gy hangváltozáshoz vö. →borjú, →jeles stb. Az alapszó szokatlan szó belseji á > a fejlődést mutat. A 2. jelentés az eredeti 5. jelentés alapján keletkezett. A 3. és 5. jelentés valószínűleg a lovagol (→ló) hatására alakult ki. A 4. jelentés esetleg a származékszóból, a nyergel ’felnyergel, megnyergel’ (→nyereg) analógiájára keletkezhetett.  ⚠  Az ótörökből való származtatása kevésbé valószínű.

☞ MNy. 53: 189, 65: 459; TESz.; Benkő: FiktI. 135; EWUng.→ jár