nóta A: 1519 notan (LányiK. 47); 1590 nótáia (KárBibl. 2: 139b) J: 1 1519 ’dallam; hangjegy | Melodie; Tonzeichen’ (↑); 2 1560 k. ’hangsúly, hanglejtés | Betonung, Tonfall’ (GyöngySzt. 163.); 3 1565 ’szégyenfolt, vétség; bűntett vádja | Schandmal, Verstoß; Bezichtigung eines Verbrechens’ (MNy. 89: 381); 4 1568 ’dal | Lied’ # (NySz.); 5 1577 ’szám(jegy) | Ziffer’ (Aritm. A1b); 6 1584 ’játék 〈hangszeren〉 | Spiel 〈auf einem Musikinstrument〉’ (NySz.); 7 1585 ’írásjel, betű | Schriftzeichen’ (Cal. 221); 8 1704 ’jegyzék, lista | Liste, Verzeichnis’ (RákFLev. 1: 322) Sz: nótázik 1653 nótázzon [z-j] (NSz.)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. nota ’ismertetőjegy, ismertetőjel; megjegyzés, jegyzet; szégyenfolt’, (k.) ’hangjegy’, (h.) nota infidelitatis ’felségsértés; felségsértési per’ [< lat. noscere ’ismer’; vö. még lat. notare ’megjelöl, megbélyegez’].  ≋  Megfelelői: ném. Note; fr. note; stb.: ’jegyzet; megjegyzés; érdemjegy; hangjegy’.  ⌂  Az ó már a latinban hosszú volt. A 2., 4. és 6. jelentés metonimikusan keletkezett az 1. jelentés alapján. A 3. jelentés a bűnözők megbélyegzésének egykori gyakorlatára utal. – Az 5. és 7. jelentés jelentésszűküléssel keletkezett.

☞ TESz.; EWUng.→ fél-, inkognitó, kunszt, nótafa, nótárius, notesz, notórius