nád A: 1082/ Nadasdhege [sz.] [hn.] (MNL (OL) Dl. 201021); 1121/ Nadast [sz.] [hn.] (MNy. 23: 364); 1395 k. nad (BesztSzj. 428.) J: 1 1121/ ’karcsú, hengeres szárú vízinövény | Schilfrohr’ # (↑); 2 1560 k. ’〈mocsári〉 sás | Riedgras, (in Sümpfen gedeihender) Liesch (Phragmites communis)’ (GyöngySzt. 3910.) Sz: nádas 1121/ [sz.] [hn.] (↑)
Bizonytalan eredetű, esetleg egy iráni nyelvből származó jövevényszó. | ≡ Vö. ősiráni *nada ’cső, nád’; av. naδa ’ua.’; újperzsa nāy, naj, nad [birtokos eset] ’ua.; pikoló, kisfuvola, furulya;’; stb. [indoeurópai eredetű; vö. óind naḍāḥ ’nád, nádas; nád’; litv. néndrė ’ua.’; stb.]. ⇒⌂ A magyarba talán a szarmatából kerülhetett át. Az átvétel meglehetősen későn következhetett be (csak a 11. , ill. 12. sz.-ban).
☞ TESz.; MSFOu. 151: 289; Ligeti: TörK. 148; EWUng.→ nádméz, spanyol-