normann A: 1559 Normanoſokra (Székely I.: Krón. 116b); 1602/ northmanokat, northmanusok (MNy. 79: 511); 1757 Normannusoktól (MNy. 74: 511); 1828 Normannok (NSz.) J: ‹fn› 1559 ’a svédek, dánok, norvégok elődje, viking | Normanne’ (↑) | ‹mn› ’a normannokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó | normannisch’ (NSz.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. (k.), (h.) Normanni [többes szám], Normannus ’normann ‹fn›’. Forrása: óész. germ. norꝺmaꝺ ’ua.’, tkp. ’északi ember’. ≋ Megfelelői: ném. Normanne; fr. Normand; stb.: ’normann ‹fn›’. ⌂ A normann alakhoz vö. →dán.