nevet ‹ige› A: 1372 u./ meg mewuetÿkuala (JókK. 57–58); 1416 u./¹ mèuèt (BécsiK. 270); 1518 k. mÿwetnek (SándK. 26); 1531 newetthe [sz.] (ÉrsK. 348); 1541 moͤetıſtek [sz.] (Sylvester: ÚT. 2: 116); 1545 mejetett ... volna (NádLev. 74); 1591 mété [?✐] (NSz.); nyj. nyövet (ÚMTsz.) J: ’kacag | lachen’ # Sz: nevetés 1372 u./ mewuetes (JókK. 154) | nevetség 1372 u./ mewuetſegre (JókK. 125) | nevetkezik 1416 u./¹ mèuètkezo̗ckèl ’nevetgél, kuncog, vihog | kichern’ (BécsiK. 190) | nevette 1531 ‹hat-i igenév› (↑) R: nevettében [teljes paradigmasort képez: ~́t- + birtokos személyjel + -ben] 1604 nevettuͤnkbe (Szenczi Molnár: Dict. Gelasíni a.) | nevethetnék [főleg birtokos személyjellel] 1865/ nevethetnékje (NSz.)

nevet ‹fn› † A: 1495 e. mo̗uete (GuaryK. 8); 1525 meuettre (VitkK. 34) J: ’nevetés, kacagás, hahotázás | Lachen, Gelächter’

Örökség, ugor kori tő magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (T.) mävə·ńť-, (AK.), (P.) mäγəńt- ’nevet’, (T.) müvǟ·l-, (AK.) mäγəl- ’nevetni kezd’ [ugor *mᴕ̈kɜ- vagy *mᴕ̈γɜ-: ’nevet’].  ⌂  A szó belseji hangkapcsolat változásához vö. →ró. A szócsalád alapja talán az ige lehetett, ám annak a főnévhez való alaktani és időrendi viszonyulása nem határozható meg pontosan. Az igevégződés -t mozzanatos képző. A főnév valószínűleg -t névszóképzővel jött létre, de a deverbális névszóképzéssel létrejött főnevesülés lehetőségét sem zárhatjuk ki. A nevet alak elhasonulással keletkezett.

☞ Szinnyei: NyH.; TESz.; MSzFE.; EWUng.UN UEW. № 1813