nem² A: 1019/ Nÿmÿgh [szn.] (MNL (OL) Dl. 229992); 1135/ Nemhÿ [szn.]; Nemhÿu [szn.] (MNL (OL) Dl. 5775); 1138/ Nemhuu [szn.]; Numel [szn.] (MNy. 32: 131, 56); 12. sz. vége/ Num (HB.); 1211 Nomuolou [szn.] (PRT. 10: 511); 13. sz. közepe/ nym (ÓMS.); 1474 nen (BirkK. 2); nyj. Nëm (MTsz.) J: ’〈tagadószó〉 | nein, nicht 〈als Verneinungspartikel〉’ # Sz: nemleges 1830 (NSz.)

ne² A: 13. sz. közepe/ ne (ÓMS.); 1493 k. nee (FestK. 4); 1533 ny (NySz.); nyj. nö (ÚMTsz.) J: ’〈tiltószó〉 | nicht 〈als Verbotspartikel〉’ #

Valószínűleg örökség a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (Szo.) nēmat ’semmiféle, semminemű’ (mat ’valami’); osztj.  (Kaz.) nem χŏjat ’senki’ (χŏjat ’valaki’); zürj.  (Pecs.) ńi-ne̮m ’semmi’ (ńi ’semmi’); votj.  (G.) no-kiń-no ’semmi, senki’ (kiń ’ki’) [fgr. *ni vagy *ne ill. *nimɜ vagy *nemɜ: ’‹tagadó partikula›’].  ⌂  A magyarázat gyenge pontja, hogy az alapnyelvben a tagadást egy tagadó ige fejezte ki, ebből nem vezethető le, hogy ezek a szavak a finnugor kori örökség részei lennének.A korai magyar nyelvű adatok a szó belseji magánhangzó eredeti zártságára utalnak.  ⚠  A →ne² szónak a *nä ’ez’ mutató névmásból való levezetése (vö. →né-, →neki) és az a származtatás, miszerint a nem összetételként keletkezett az uráli *nä + *mɜ ’mi’ szavakból (vö. →mi²) a magánhangzók különbözősége, valamint jelentéstani okok miatt kevésbé valószínű.

☞ Bárczi: SzófSz.; TESz.; MSzFE. në a.; NyK. 78: 287; Benkő: ÁrpSzöv. 106; EWUng.→ borissza, hanem, majdnem, ne-, né-, nebáncsvirág, nefelejcs, nem-, nemulass, nincs, se, sem