negyven A: 1251/ Negeuen [hn.] (OklSz.); 1307 Neguenzil [hn.] (OklSz.); 1372 u./ Negÿuen (JókK. 26); 1416 u./¹ nèguèn (BécsiK. 18); 1416 u./² Nèguen kilènć, Neguèn (MünchK. 5v, 2r); 1571 Nÿgÿwen (MNy. 63: 93) J: ’négyszer tíz | vierzig’ # Sz: negyvened 1495 e. neǵueno̗d ’negyvenedik | vierzigster’ (GuaryK. 32) | negyvenedik 1538 Nÿeguenedük (Pesti: Nomenclatura I2) | negyvenes 1585 neguenoͤs (Cal. 892 [ɔ: 882])
Összetett szó. | ⌂ A nëgy (a →négy eredeti változata) + az önálló szóként nem adatolt ven szóból. Az utótag eredetéhez vö. →hatvan. Ugyanahhoz az utótaghoz vö. →hetven, →kilencven, →ötven. Az előtagban már igen korán végbement ë > e hangváltozás az utótagban szereplő szó belseji e analógiájára is végbemehetett.
☞ TESz.; NyK. 78: 286; EWUng.→ hatvan, hetven, kilencven, négy, ötvenUN UEW. № 550