nagy A: 1037/ Nogʒẏl [hn.] (MNL (OL) Dl. 200953); 1055 nogu (TA.); 1067 k./ Nogkereku [hn.] (Wenzel: ÁÚO. 1: 25); 1199 Nogẏ [hn.] (MNL (OL) Dl. 200618); 1312/ Nagthow [hn.] (OklSz.); nyj. nad, nâj (MTsz.) J: ‹mn› 1 1055 ’terjedelmes | groß, von großem Ausmaß’ # (↑); 2 1372 u./ ’fokozott mértékű | hochgradig’ # (JókK. 11); 3 1372 u./ ’jelentős dolog, cselekedet; jelentős szerepű, kiváló 〈személy〉 | von großem Belang 〈Ding, Tat〉; eine wichtige Rolle spielend, hervorragend 〈Person〉’ # (JókK. 14); 4 1372 u./ ’hatalommal rendelkező; magas rangú | gewaltig; hochgestellt’ # (JókK. 128); 5 [határozói értékben] 1372 u./ ? ’nagyon | sehr’ # (JókK. 146), 1476 ’ua.’ (SzabV.); 6 1416 u./¹ ? ’idősebb | älter’ (BécsiK. 9), 1524 ’ua.’ (MNy. 13: 124) | ‹fn› 1 1213/ ’vezető ember; jelentős, kiváló személy | Hauptperson; führende Persönlichkeit’ (VárReg. 254.); 2 [főleg ~ra] 1484 ’gazdagság, hatalom; kiválóság | Reichtum, Gewalt; Vorzüglichkeit’ (OklSz. nagyra-vágyó a.); 3 1519 k. ? ’felnőtt személy; idősebb gyermek | Erwachsener; älteres Kind’ # (DebrK. 13), 1529 ’ua.’ (VirgK. 56); 4 [főleg ~ban] 1782 ’fokozott mérték; nagy mennyiség | erhöhtes Maß; große Menge’ # (NSz.) Sz: nagyos 1247 Nogus [szn.] (MonStrig. 1: 370) | nagyság 1372 u./ nagyſaga ’méret, kiterjedés, terjedelem | Größe’ (JókK. 8); [birtokos személyjeles megszólításként, főleg nagyságod, nagysága] 1575 Nagysagot ’méltóságod, kegyelmed | Euer Gnaden’ (NySz.) | nagyságos 1372 u./ nagÿſagos ’igen nagy | sehr groß’ (JókK. 47); 1490/ ’〈megtisztelő címként〉 | alss ehrender Titel’ (Századok 7: 649) | nagyobbít 1372 u./ nagÿoboÿttom ’magasztal | hochspreisen’ (JókK. 48); 1470 ’növel, fokoz | erhöhen, steigern’ (SermDom. 2: 678) | nagyobbul 1372 u./ nagyoboltatÿk [sz.] (JókK. 115) | nagyul 1456 k. nagulth [sz.] ’megnövekedik | ansteigen, wachsen’ (SermDom. 1: 439) | nagyít 1470 nagÿthÿa ’magasztal | hochpreisen’ (SermDom. 2: 618); 1517 ’nagyobbít | vergrößen’ (DomK. 131) | nagyol 1555 megh nagÿolva [sz.] ’nagyít, növel, sokszoroz | vergrößern, vermehren’ (RMNy. 3/2: 11); 1784 ’sebtiben, hevenyészve csinál, összecsap vmit | hudeln, zusammenhauen’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 46) | nagyzás 1652 Maganagyzás ’nagyra tartás | Großschätzen, Großbefinden’ (NySz.); 1770 ’nagyzolás | Großtun’ (NSz.) | nagyzol 1744 nagyzolod ’nagynak tar, nagyít, túloz | für groß halten, vergrößern, übertreiben’ (MNy. 12: 268); 1877 ’nagyra tartja magát, henceg | großtun’ (NSz.) R: naggyal 1416 u./¹ naggal ’sokkal inkább | vielmehr, eher’ (BécsiK. 10) | nagyobbára 1557 ’többnyire, nagyrészt | größtens’ (LevT. 1: 270) | nagyja [vminek] 1569 ’vminek a nagyobb része | Groß, Menge’ (NySz.) | nagyjában 1668 nadgyában ’gyorsan | rasch’ (NySz.); 1835 ’röviden, felületesen | im großen und ganzen’ (NSz.) | nagyjából 1750 nagygyából (NSz.)
Bizonytalan eredetű, esetleg örökség a finnugor korból. | ≡ Vö. zürj. (Sz.), (KP.) naӡ́ ’fukar, fösvény, zsugori, irigy’, (Vm.) naӡ́-drug ’nemsokára, hamarosan’, (Sz.) nać ’teljesen, teljesen és egészen’ [fgr. *nᴕńćɜ ’erős, kemény’]. ≋ Megfelelői: juk. ńańče ’nagy’. ⌂ A magyarázat gyenge pontja a zürjén szóvégződés szabálytalansága. A szó belseji *ńč > m. gy hangváltozáshoz vö. →ágyék, →légy stb. A jelentések összefüggéséhez vö. zürj. (V.) ćori̮d ’erős, kemény’ : (Le.) ćori̮d ’fukar, fösvény, zsugori, irigy’; ang. big ’nagy’ : (óang.) big ’erős, kemény’; stb. ∼ Idetartozik: nagysád ’kegyelmed, méltóságod ‹megszólításként›’ (1730: Kertész: Száll. 115), ez szóösszerántás a nagyságod (↑) alakból. ⚠ Más, a finnugorból való származtatás jelentéstani okok miatt nem meggyőző; a nézet, amely szerint a szó -gy névmásképzővel képezett származékszó, téves.
☞ MNy. 48: 204; TESz.; MSzFE.; MNy. 70: 52; Bereczki-Eml. 277; EWUng.→ -féle, fónagy, hadnagy, nagy-¹, nagy-², násznagy, ő-, őr-, -szerűUN UEW. № 608