múzsa A: 1585 musa (Cal. 682); 1651/ Músa (Zrínyi: MM. 1: 9); 1771 Mú'sáink (NSz.); 1816 Múzák (NSz.); nyj. mozsám, Mézsám (ÚMTsz.) J: 1 1585 ’dal, ének; vers | Lied; Gedicht’ (↑); 2 1604 ’a művészetek és tudományok kilenc ógörög istennője közül vmelyik | Muse; zu künstlerischem Schaffen inspirierendes weibliches Wesen’ (Szenczi Molnár: Dict. Erato a.); 3 1787 ’művészi ihlet | Inspiration’ (NySz.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. Musa ’egy a kilenc múzsa közül a mitológiában; vers, dal, költészet’ [< gör. Μοῦσα ’a művészet és a tudomány istennője’, μοῦσα ’vers, dal, költészet’]. ≋ Megfelelői: ném. Muse; fr. Muse, muse; stb.: ’múzsa’. ⌂ A hangzóközi zs-hez vö. →bazsalikom stb.; a z-s alakhoz vö. →bazilika stb.