mószerol A: 1890 mószeroljanak (PestiH. 1890. júl. 24.: 11); 1906 bemózeroltam (Zolnay–Gedényi); 1911 bemoserolni [sz.] (Zolnay–Gedényi) J: [rendszerint be~] ’beárul, elárul, kiad | anzeigen, anschwärzen’

Német jövevényszó. |  ≡  Ném.  (argó) massern, mosern ’elárul, kiad, megmond’ [< ném.  (argó) masser, moser ’áruló, besúgó’ < jidd. môser, mosser ’ua.; szószátyár, fecsegő ember’].  ⊚  A szó leginkább a bizalmas nyelvhasználatban fordul elő.

ÉKsz.; EWUng.