mínusz A: 1577 Minus (Aritm. P3b); 1886/ minuszszal (NSz.); 1913 mínusz (Horváth: HSz.) J: ‹hsz› 1577 ’kevesbítve 〈a kivonásban〉 | weniger, minus 〈in der Subtraktion〉’ (↑) | ‹mn› 1812/ ’a nullánál kisebb értékű, negatív 〈szám〉 | negativ 〈Zahl〉’ (NSz.) | ‹fn› 1812/ ? ’hiány | Fehlbetrag’ (NSz.), 1849 ’ua.’ (NSz.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. minus ’kevesebb’, a lat. minor ’kisebb, csekélyebb’ semleges neme [vö. lat. minuere ’csökkent, mérsékel, kisebbít’]. ≋ Megfelelői: ném. minus; fr. moins; stb.: ’kevesebb, mínusz’. ⌂ A korábbi változatok szóvégi s-es kiejtéséhez vö. →ámbitus stb.; az sz-es alakhoz vö. →cirkusz stb. A főnévi jelentés valószínűleg a ném. Minus ’hiányzó, deficit, veszteség’ hatására keletkezett.