méreg [4] A: 1275 Merguswelg [sz.] [hn.] (OklSz.); 1372 u./ merget (JókK. 93); 1395 k. mereg (BesztSzj. 1112.); 1439 ? Myrygyo [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 5: 382); 1490 myrghewel (SzalkGl. 9.); 1495 e. mero̗g (GuaryK. 7); 1559 meereg (Székely I.: Krón. 221b); nyj. mírëg (ÚMTsz.) J: 1 1275 ’élő szervezetre káros, halált okozó anyag | Gift’ # (↑); 2 1517 ’harag | Zorn’ # (DomK. 102) Sz: mérges 1275 [hn.] ’mérget tartalmazó | giftig’ (↑); 1560 k. ’dühös | zornig’ (GyöngySzt. 1457.) | mérgesség 1372 u. mergeſſeget (JókK. 27) | megmérgehel 1430 k. megmergohelt [sz.] ’mérgesít | vergiften’ (SchlGl. 2155.) | mérgesít 1495 e. meg mergo̗̗ſeyti ’mérgez | vergiften’ (GuaryK. 23); 1708 ’dühösít | erzürnen’ (Pápai Páriz: Dict.) | mérgelődik 1724 mérgelődés [sz.] (Nyr. 42: 161) | mérgez 1779 megmérgezi (NyF. 50: 42)

Vitatott eredetű. | 1 Alán jövevényszó. |  ≡  Vö. osz. marg ’méreg’. Vö. még av. mahrka ’halál, megsemmisülés’; újperzsa marg ’halál’; stb. Megfelelői az óind nyelvben is megtalálhatók (vö. még a 2. jelentés alatt).  ⌂  A származtatás egy gyengéje a magyar szó palatális hangrendű, miközben az alán megfelelők velárisak; de vö. →kincs, →vért stb. 2 Örökség a finnugor korból. |  ≡  Vö. finn myrkky ’méreg’; észt mürk ’ua.; mérgező növény; acél’ [fgr. *mirkkɜ ’méreg’].  ⌂  A magyarázat gyengéje, hogy a finn szó a finn myrkkä ’szag, bűz’ származékszava is lehet. Ebben az esetben magyar szóvégi g vagy a finnugor *rkk zárhang folytatása lehet, vagy a magyar szó töve örökség a finnugor korból, a végződés pedig egy névszóképző az ősmagyar korból. – Az elvont 2. jelentéshez vö. újperzsa zahr; ol. veleno; or. яд; stb.: ’méreg; harag, düh’.

A szócsaládhoz még |  ⚠  A finnugor alapszóból való származtatása kevésbé valószínű.

☞ Collinder: FUV.; TESz.; Ligeti: TörK. 171; UEW. 278; EWUng.UN UEW. № 547