még A: 1372 u./ Meg (JókK. 2); 1519 meegen [r.] (JordK. 928); 1524 megy (MNy. 25: 70); 1541 męglen̄ [r.] (Sylvester: ÚT. 2: 108); 1572 migis (NySz.); nyj. mé (MTsz.); mëg (ÚMTsz.) J: ’〈annak kifejezésére, ill. nyomósítására, hogy vmely cselekvés, történés, állapot nem zárult le, tart, ill. tartani fog, ill., hogy vmi egyelőre nem történt meg, ill. csak kezdeti szakaszában van〉 | noch, noch mehr’ # R: méglen 1372 u./ ’még | noch’ (JókK. 61)
Szóhasadás eredménye. | ⌂ A →meg¹ ’ismét, újból’ szóból keletkezett szó belseji hangzónyúlással. A keletkezéséhez esetleg a →meg² ’ezenkívül, és’ jelentései is hozzájárulhattak. A méglen megszilárdult ragos alakulat len végződéséhez vö. →pedig.
☞ MNy. 11: 175; TESz.; EWUng.→ ismét, meg¹, még-, sőtUN UEW. № 546