máz A: 1490 mazos [sz.] (OklSz.); 1575 mázockal (Heltai: Krón. 168b); 1577 mazz (KolGl.) J: 1 1490 ’zománcszerű bevonat | glasurartiger Überzug’ # (↑); 2 1816 ’kenőcs | Schmiere’ (Gyarmathi: Voc.); 3 1961 ’bőr | Haut’ (ÉrtSz.) Sz: mázos 1490 ’mázzal bevont, bekent | glasiert’ (↑) | mázol 1522 Mazlo [sz.] [szn.] ’be-/megken, rá-/felken | bestreichen’ (MNyTK. 86: 58) | mázolmány 1834 mázolmányjaikat (NTársalkodó 1834. febr. 8.: 82); 1866/ mázolmány (NSz.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv. maz ’kenőanyag, kenőcs; tapasz, ragasz, gitt; máz, bevonat, védőborítás ‹ételé›’; szlk. maz ’ragasztó; csiriz, enyv, keményítő’, (N.) ’kenőanyag, kenőcs; faggyú; zománc, fényezés; malter, habarcs’; or. мазь ’kenőanyag’; stb. [< szláv *maz- ’megken, olajoz, beken’].  ⌂  Az 1., 2. jelentés a szlávből jött létre, az 1. jelentés esetleg a szlovákból. A 3. jelentés metafora az 1. jelentés alapján.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 330; TESz.; EWUng.→ kulimász, mézesmázos