mátka A: 1229/ Mathka [szn.] (VárReg. 359.); 1508 mathkaiaval (NádK. 578) J: 1 1508 ’jegyes, különösen a menyasszony | Verlobte(r) 〈haupts. die Braut〉’ (↑); 2 1519 ’szerető | Geliebte(r)’ (JordK. 69a); 3 1760 ’(leánykori) barátnő | Freundin (in den Mädchenjahren)’ (NSz.); 4 1838 ’legény, aki pünkösdkor tojást kap egy leánytól | Bursche, der zu Pfingsten von einem Mädchen ein Ei bekommt’ (Tsz.)

Bizonytalan eredetű, esetleg szláv jövevényszó. |  ≡  Vö. szbhv.  (R.) matka ’anya’; szlk. matka ’ua.’, (R.) ’idős nő, néni; anyaméh; anyaméh, méhkirálynő’; or. матка ’anyaállat, nőstény; anyaméh, méhkirálynő’, (N.) ’anya; nő, asszony’; stb.; stb. [< szláv *mati ’anya’].  ≋  Megfelelői: albán matkë ’anyaméh, méhkirálynő’; rom. matcă ’ua.; folyómeder; forrás’.  ⌂  A származtatás gyengéje, hogy a korábbi és máig leggyakrabban használt 1. jelentés a szláv nyelvekben nem adatolt. – A m.  (M.) mátka ’anyaméh, méhkirálynő’ külön átvétel a románból (↑).

☞ Kniezsa: SzlJsz. 691; TESz.; EWUng.→ matéria, mostoha, muter