márc × A: 1138/ marcium [lat. -ium végződéssel] (MNy. 32: 133); [1237–1240] Marcadou [hn.] (PRT. 1: 786); 1405 k. march (SchlSzj. 1500.); 1795 málcznak (NSz.) J: 1 1138/ ’méhsör | Met’ (↑); 2 1884 ’mézből készült, jeges üdítő ital | Honigwasser 〈Erfrischungsgetränk〉’ (Nyr. 13: 332)
Valószínűleg francia (ófr.) jövevényszó. | ≡ Vö. fr. (kfr.) march, marc, – fr. marc: ’törköly; gyümölcshús, gyümölcsvelő’ [< fr. (ófr.) marcher ’lépked, megy, masíroz stb.’; feltehetőleg a szőlő taposására vonatkozik]. Az ófrancia alak *mars lehetett, amelynek szóvége a magyarban affrikálódással c lett; vö. →árboc, →párduc stb. Az időrendileg első magyar jelentés a ’mézüledék’ lehetett.
☞ MNy. 26: 389; TESz.; EWUng.→ mars