mándli × A: 1620 Monthlit (MNy. 88: 510); 1630 mantli (Radvánszky: Csal. 2: 255); 1643 muntli (Horváth M.: NEl. mántli a.); 1708 mántli (Pápai Páriz: Dict.); 1760 Mantl zsákban (MNy. 60: 370); 1772 Mandlit (MNy. 60: 370); 1773 Mándlija (MNy. 60: 370); 1775 Mántedli (MNy. 9: 369) J: 1 1620 ’egy fajta rövid felsőkabát; köpönyeg | Art kurzer Überrock; Mantel’ (↑); 2 1708 ? ’ujj nélküli, könnyű (női) köpönyeg, körgallér | ärmelloser leichter Mantel 〈für Frauen〉, Umhang’ (↑), 1759–1767 ’ua.’ (NySz.); 3 1736 ’fürdőköpeny, fürdőlepedő | Bademantel, Badetuch’ (Nyr. 43: 412); 4 1772 ’posztózeke, ujjas; dolmány | Wams; Dolman’ (↑)

Német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném. Mantel, (R.) mandel, (h. baj.-osztr.) maunttl̥: ’ujjatlan köpönyeg, köpeny; felső öltözék eső és hideg ellen; stb.’ [< lat. mantellum ’burkolat, köpönyeg, takaró, fedél’].  ≋  Megfelelői: szbhv.  (N.) màntl; szlk.  (R.) manteľ; stb.: ’kabát, köpeny’.  ⌂  A li végződéshez vö. →cetli, →hecsedli stb. A szó belseji d esetleg a zöngés hangkörnyezet hatására keletkezhetett a magyarban is. A mántedli változat egy bajor-osztrák alakból származhat -erl ~ -edl kicsinyítő képzővel. A 3., 4. jelentés a magyarban keletkezhetett.

☞ TESz.; EWUng.→ mente