máglya A: 1487 ? Maglas [sz.] [szn.] (OklSz.); 1515 magulatores [lat. -tores végződéssel] (MNy. 2: 108); 1528 Magla schoo (MNy. 2: 109); 1551 maglya soo (MNy. 2: 108); 1665 máglásnak [sz.] (MNy. 64: 95); 1838 Mágja (Tsz.) J: 1 1487 ? ’rakás, csomó, kupac | Haufen, Stoß, Stapel’ (OklSz.) (↑), 1515 ’ua.’ (MNy. 2: 108) (↑); 2 1816 ’egymásra rakott, majd meggyújtott fahasábok halmaza | Scheiterhaufen’ (Szily: NyÚSz.)
Szláv jövevényszó. | ≡ Szbhv. mogila ’sírhalom’, (R.) ’kőrakás, kőhalom’, (N.) ’domb, rakás, földrakás, földhányás, halom’; szlk. mohyla ’sírhalom, sír, sírkő’; or. могила ’sírgödör; sírhalom’; stb. [ismeretlen eredetű]. ⌂ A máglya alak a második nyílt szótagban bekövetkezett hangzókieséssel és pótlónyúlással keletkezett. – Az ismertebb 2. jelentés a nyelvújítás kori jelentésszűkülés eredménye. ≁ Nem tartoznak ide: mágla ’egy fajta űrmérték’ (1604: Szenczi Molnár: Dict.) és magla ’hordóabroncs, dongavas’ (1638: OklSz.); ezek ismeretlen eredetűek.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 322; TESz.; EWUng.