mufti ∆ A: 1620/ mufti (MNy. 79: 246) J: ’(vallási kérdésekben véleményt mondó) muszlim jogtudós | Mufti’
Oszmán-török jövevényszó. | ≡ Oszm. müfti, (N.) müftü: ’mufti’ [< arab muftī ’ua.’]. Vö. még lat. (h.) muftius ’ua.’. ≋ Megfelelői: ném. Mufti; fr. moufti; stb.: ’főbíró az iszlám közösségekben’. ⌂ A főmufti ’magas rangú, vezető mufti’ (1613: TörtTár 1881: 8), ’elöljáró, főnök, vezető ‹tréfás›’ (1877: NSz.) összetétel, amelynek előtagja a →fő².
☞ TESz. főmufti a.; Kakuk: ÉlOsm. 293; EWUng.