motolla A: 1405 k. motola (SchlSzj. 2110.); 1557 matola (OklSz.); 1585 Mótola (Cal. 48); 1604 Motóla (Szenczi Molnár: Dict. Alabrum a.); 1669 motollára (NySz.); nyj. matulla (ÚMTsz.) J: 1 1405 k. ’rúd alakú v. kerékszerű fonalgombolyító eszköz | Weife, in Form eines Stabs; Garnhaspel’ (↑); 2 [jelzői értékben is] 1893 ’virgonc, életteli, élénk, jókedvű személy | lebhafte, muntere Person’ (MTsz.)
Szláv jövevényszó, esetleg a nyugati szlávból. | ≡ Blg. мотовилa; szbhv. motovilo; szln. motovilo; – szlk. motovidlo; or. мотовилo; stb.: ’fonalmotolla, fonalcsévélő; motringológép, csévélőgép, motolla’ [< szláv *motovi- ’gombolyít, csévél, motollál’ < szláv *mot- ’forgat, teker, csavar’ + *vi- ’teker, csavar fon’]. ⌂ A 2. jelentés metafora.