monoh † A: 1211 ? Monac [szn.] (PRT. 10: 513); 1266/ Munuhpest [hn.] (OklSz. pest a.); 1296/ Monok [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 88); 1411 Monahhaza [hn.] (MNy. 8: 398); 1427 Monorethe [hn.] (MNy. 8: 398); 1429 Monohodwar [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 683) J: ’barát, szerzetes; remete | Mönch; Einsiedler’
Latin és német (feln.) jövevényszó. | ≡ Lat. (vulg.) monicus, (e.) monachus: ’szerzetes’ [< gör. (kés.) μοναχός ’egyedülálló; szerzetes, remete’] és ném. (ófn.) munih, (kfn.) munich, munch ’szerzetes’, – ném. Mönch ’egy katolikus rendhez tartozó, remete’ [< lat. (vulg.) monicus (↑)]. ≋ Megfelelői: ang. monk; ol. monaco; cseh mnich; stb.: ’szerzetes’. ⌂ A szó köznévként nem adatolt. ⚠ Szláv nyelvekből való származtatása kevésbé valószínű.
☞ MNy. 34: 133; TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ manó, miskár, monarchia, monogram, monokli, monológ, monopólium, monostor, monoton