moh¹ A: 1270 Muhuspotok [sz.] [hn.] (OklSz.); 1329/ Mohus [sz.] [hn.] (OklSz.); 1520 k. fa muh (Gl.); 1589 moual (MNy. 52: 499); 1855–1860 moj (MNy. 38: 309); 1891 mohoj ágy (NSz.) J: 1 1270 ’apró, zöld levelű és szárú, spórákkal szaporodó virágtalan növény | Moos’ (↑); 2 1531 ’pihe | Flaum’ (ÉrsK. 294) Sz: mohos 1270 [hn.] (↑)
moha A: 1784 moha, muha (Baróti Szabó: KisdedSz. 54) J: 1 1784 ’apró, zöld levelű és szárú, spórákkal szaporodó virágtalan növény | Moos (Bryophyta)’ # (↑); 2 1965 ’nő | Frau’ (Nyr. 89: 148)
A szócsalád alapja, a moh¹ szláv jövevényszó. | ≡ Blg. мъх ’moha; pehely, pihe’; szbhv. mah ’penész’, (N.) ’moha; pehely, pihe’; szlk. mach, (N.) moch ’moha’; or. мох ’ua.’; stb. [indoeurópai eredetű; vö. lat. muscus ’ua.’; ném. (ófn.) mos ’ua.; mocsár, láp, ingovány’; stb.]. ⌂ A moh szóvégének kiejtésénél eltérés figyelhető meg, a mo változat a [8]. tőtípus hatására utal. – A moha
A moha belső fejlődés eredménye. | ⌂ Egyes szám 3. személyű birtokos személyjellel keletkezett, amely a tőhöz illeszkedett; vö. →epe, zúza (→zúz²) stb. A 2. jelentés az argóban él. ≂ Tisztázatlan idetartozású: 1243 Moha [hn.] (Wenzel: ÁÚO. 7: 143); 1255 Muha [hn.] (Wenzel: ÁÚO. 7: 410).
☞ NyK. 33: 133; NéNy. 1: 203; Kniezsa: SzlJsz. 341; TESz. moha a.; EWUng.→ fa-, moszt, smucig