mocsár A: 1231/ Mochar [hn.] (OklSz.); 1320 machara (Györffy: ÁMTF. 1: 622); 1418 Mochaarwtha [hn.] (OklSz.); 1481 Moczar [hn.] (SzapolyaiOkl. 153.); 1834 Motsér (Kassai: Gyökerésző 3: 381); 1838 Pocsér (Tsz.) J: 1 1231/ ’süppedékes, vízinövényekkel benőtt terület | Sumpf, Morast’ # (↑); 2 1683 ’erkölcsi romlottság, züllöttség | Sündenpfuhl’ (NySz.) Sz: mocsaras 1330/ Mocharuspatak [hn.] (OklSz.)
Jövevényszó egy déli szláv nyelvből vagy a szlovákból. | ≡ Blg. мочур, (N.) мочáр ’ingovány, mocsár’; szbhv. močar ’‹hímnem:› ua.’, ’‹nőnem:› nedves idő; tócsa, pocsolya’, močvar ’nedvesség, nyirkosság; láp, ingovány, mocsár’; szlk. močiar, (K.) močar ’láp, ingovány, mocsár’ [< szláv *mok- ’nedves, vizes’]. Megfelelői más szláv nyelvekben is megtalálhatók. ⌂ A pocsér változat a →pocsaték, →pocsolya hatására keletkezett. A 2. jelentéshez vö. →fertő.