mocsok [4] A: 1233 ? Mockus [sz.] [szn.] (OklSz.); 1235 Mochcus [sz.] [szn.] (OklSz.); 1550 k. mocziok (KolGl.); 1585 mutsok (Cal. 1010); nyj. mecsek (ÚMTsz.) J: 1 1233 ? ’szenny, piszok | Schmutz, Unflat’ # (↑), 1235 ’ua.’ (↑); 2 [főleg jelzői használatban] 1790 ’hitvány, becstelen személy | elende, gemeine Person, Luder’ (NSz.) Sz: mocskos 1233 ? [szn.] (↑); 1235 [szn.] (↑) | mocskol 1585 mutskolom (Cal. 626)
Valószínűleg belső keletkezésű, esetleg fiktív tőből keletkezett származékszó. | ⌂ A szótő bizonytalan, esetleg onomatopoetikus eredetű és a →murcos ~ morcsos szócsaládjával lehetett összefüggésben. A végződés -k névszóképzőnek tűnik. A 2. jelentéshez vö. →piszok, →szemét stb. ≂ Esetleg idetartozik: 1211 Muchou [sz.] [szn.] (PRT. 10: 503).
☞ Kniezsa: SzlJsz. 890; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ murcos