mióra × A: 1548 miora (ErdEml. 1: 241); 1551 mÿllÿora (MNy. 58: 492); 1582 milvára [?✐] (MNy. 64: 95); 1638 melliora (Makkai: RákGy. 568); 1640 mijóra (StUnBB. 1962. 2: 24–25 között a mióra térképlapon); 1648 millora (Makkai: RákGy. 521); 1702 milorának (NySz.); 1756 mnyiora (StUnBB. 1962. 2: 24–25 között a mióra térképlapon); 1863 Mióra (Kriza [szerk.] Vadr. 509); nyj. mivár, mujvara, nyióra (ÚMTsz.) J: 1 1548 ’nőstény bárány; egy- v. kétéves nőstény juh | (ein- od. zweijähriges) weibliches Schaf’ (↑); 2 1552–1553 ’bárány | Lamm’ (MNy. 7: 173); 3 1585 ’kecskegida; fiatal nőstény kecske | Zicklein; junge Geiß’ (StUnBB. 1962. 2: 24)

Román jövevényszó. |  ≡  Rom. mioară, [végartikulussal] mioara, (N.) mi̭u̯á̊ră, mńiu̯ǫ́ră, ńiu̯ǫ́ră: ’bárány, fiatal (nőstény)juh’ [lat. *agnelliola ’(nőstény)bárány’]. Vö. még rom.  (megl.) miľor ’ua.’.  ≋  Megfelelői: alb. miljorë ’fiatal juh’; újgör. μηλιόρι ’egyéves bárány’.  ⌂  A szó a magyarba többszörös átvétellel került. A szó belseji l-et tartalmazó alakokhoz vö. az aromán és a meglenoromán adatokat. A szóvégi a-hoz vö. →áfonya.

☞ StUnBB. 2: 24; TESz.; Benkő-Eml. 31; EWUng.→ jegenye