miá ∆ A: 12. sz. vége/ uimadſagucmia (HB.); 1550 k./ miám (NySz.); 1586 mia (MNy. 63: 93); 1725 a mijá (MNy. 68: 8) J: ‹névutó› 1 12. sz. vége/ ? ’következtében | infolge, wegen’ (↑), 13. sz. eleje/ ’ua.’ (KTSz.); 2 12. sz. vége/ ? ’által, révén | durch’ (↑), 13. sz. eleje/ ’ua.’ (KTSz.); 3 [tárgyragos főnév után] 1372 u./ ’〈vmely területen〉 szerte | irgendwo, überall’ (JókK. 93) | ‹hsz› [személyjelesen] 1493 k. ’miattam, miattad stb. | durch mich, dich usw.; meinetwegen, deinetwegen usw.’ (FestK. 117)
miatt A: 1372 u./ kÿ mÿatt, emberekmÿat (JókK. 85, 3); 1543 my myaltwnk (LevT. 1: 22); 1590 miáttatoc (NySz.); 1838 mihátt (Tsz.) J: ‹névutó› 1 1372 u./ ’által, révén | durch’ (JókK. 3); 2 1372 u./ ’〈vmely időn, időszakon〉 át, keresztül | während’ (JókK. 42); 3 1372 u./ ’következtében | infolge, wegen’ # (JókK. 85); 4 1517 ’〈vmely területen〉 szerte | irgendwo überall’ (DomK. 288); 5 [ható ige mellett] 1771 ’felőle ugyan | von jmdm aus’ # (NySz.); 6 1784 ’végett | für 〈Final〉’ # (Baróti Szabó: KisdedSz. 92) | ‹hsz› [személyjelesen] 1372 u./ ’általam, általad stb. | durch mich, dich usw.; meinetwegen, deinetwegen usw.’ (JókK. 4)
miattán † A: 1519 my̋attan (JordK. 361) J: ’által, révén | durch’
mián × A: 1653 mián (ErdTörtAd. 1: 23); 1875 mihánna (Nyr. 4: 283); nyj. meján (MTsz.) J: ‹névutó› 1653 ’miatt | wegen’ (↑) | ‹hsz› [személyjelesen] 1784 ’miattam, miattad stb. | meinetwegen, deinetwegen usw.’ (NSz.)
Megszilárdult ragos alakulatok. | ⌂ A →mi² szóból különböző határozóragokkal. A miá és a miatt a →mi²-ből keletkeztek -á latívuszraggal, ill. -á latívusz + -t (> -tt) helyraggal. Eredetileg mindkét szónak helymeghatározó szerepe volt. A konkrét > elvont irányú jelentésfejlődéshez vö. →által, →keresztül. A mián és a miattán a miá, ill. miatt alakokból keletkeztek az elvont jelentés kialakulása után. A mián végződése -n helyrag; a miattán végződése E/3. személyű -a birtokos személyjel és helyrag. ∼ A (R.) miánt ’miatt, végett’ (1773: MNy. 59: 104), (N.) mihánt ’ua.’ (MTsz.) a mián-ból keletkezett helyraggal. ⚠ A magyarázat, miszerint a szócsalád kiinduló eleme a miá lenne, alig valószínű.
☞ TESz. miatt a.; Benkő: ÁrpSzöv. 285; EWUng.→ mi²