mezgerél × [1] A: 1608 mezgerlés [sz.] (NySz.); 1652 mezgelek (Nyr. 90: 195); 1708 Mezgérlek (Pápai Páriz: Dict.); 1770 mézgerlésnek [sz.] (NSz.); 1792 Mezgélni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. Mezge a.); 1796 mezgellést [sz.] (NSz.); 1805 mezgérël (NSz.); 1834 Mezgerel (Kassai: Gyökerésző 3: 362); 1838 Meczgerélni [sz.] (Tsz.); 1867 mezgerėl (CzF.); nyj. mëzgërël (ÚMTsz.) J: 1 1608 ’az elhagyott fürtöket összeszedi, böngész | (im Weingarten) Nachlese halten’ (↑); 2 1792 ’nyeseget, különösen fákat | wiederholt stutzen 〈haupts. Bäume〉; abrinden’ (↑); 3 1795 ’rongál, elpusztít; felemészt, kizsákmányol | beschädigen, zugrunde richten; aufzehren, ausbeuten’ (MNy. 78: 256); 4 1838 ’motoz; babrál | herumsuchen; pusseln’ (Tsz.)

Relatív fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A relatív tő -g gyakorító képzővel keletkezett. Az abszolút tő valószínűleg a →bizgat szócsaláddal függhet össze. A szóvég -rél gyakorító képző; vö. →cicerél. A mezgél változat keletkezéséhez vö. →abál. A későbbi adatoltság ellenére a 4. jelentés lehetett az eredeti. Az 1–3. jelentés valószínűleg metonímia.  ⚠  Az értelmezés, miszerint a mezgél eredeti változatként a →néz egy nem adatolt származékából keletkezett szóhasadással, téves.

☞ TESz.; MNy. 81: 478; EWUng.→ bizgat