meteor A: 1805 meteoron (MKurir 1805. márc. 5.: 296); 1822 Meteor köveket (NSz.); 1842 méteor (NSz.); 1876 meteórként (NSz.) J: ’hullócsillag | Meteor’
meteorit A: 1854 meteoritekről (KMTTÉvJel. 1851–1856.: 38) J: ’meteortöredék | Meteorit’
Nemzetközi szók. | ≡ Ném. Meteor; ang. meteor; fr. météore: stb.: ’meteor’; – vö. még lat. (ú.) meteora [többes szám] ’légköri jelenség’ [< gör. μετέωϱα [többes szám] ’ua.’] | ném. Meteorit; ang. meteorite; fr. météorite; stb.: ’meteorit’; – valószínűleg az angolból terjedt el [< ang. meteor ’meteor’ a szaknyelvben gyakori -it(e) képzővel; vö. →bauxit, →lignit stb.]. ⇒⌂ A magyarba elsősorban a németből került át. ∼ A (R.) meteorum ’meteor’ (1645: MNy. 66: 238) a lat. (h.) meteorum ’ua.’ szóból keletkezett.
☞ TESz.; Farkas: GLEl. meteorum a.; EWUng.→ meteorológia